Az epika és a dráma mellett a harmadik irodalmi műfajcsoport (műnem) a líra.

Míg amazok középpontjában a külső világ áll, a líra elsődleges témája az "én" világa. Ennek folytán ábrázolásmódjától idegenek a széles ívű nagyformák; zömmel rövid, legtöbbször verses formákra szorítkozik, melyekben az összes intenzitást növelő eszközt felhasználja.

Legősibb és máig legfőbb műfajai a dal, az óda, az elégia, melyekhez a bölcseleti líra, a költői levél (episztola, epistula), az epigramma stb. is társul.

Tárgyi felosztása szerint lehet vallásos, világi, magánéleti, közéleti, érzelmi, gondolati, hangulati, hazafias, forradalmi, szerelmi, dicsőítő stb.

A közvetlen, személyes/szubjektív líra általában énformájú (egyes szám első személyű, vagy egyes szám második személyű, azaz önmegszólító).

A közvetett, tárgyias/objektív líra költője viszont más személyek nevében vagy látszatra teljesen személytelenül fejezi ki magát.

(Esztétikai ABC, Kossuth Könyvkiadó, 1978, 147)

A vers a próza mellett az irodalmi szöveg másik lehetséges formája.

Lényege az olyan hangtani ritmus, amely a szótagok szintjéig hatolva rendezi, ritmizálja a szöveget, míg a próza csak a mondatok szintjén valósít meg ritmikus rendezettséget.

A versformák az elvont forma fogalmába tartoznak, s nem csupán csengő keretbe foglalják a tartalmat, mint Hegel gondolta, hanem van bizonyos elvon hangulati felidéző erejük is, vagyis tartalmi többletet adhatnak a szöveghez, de mindig csak a konkrét tartalommal összefüggeésben és általa meghatározottan.

(Esztétikai ABC, Kossuth Könyvkiadó, 1978, 253)

Megjegyzés

A vers szó - tágabb értelemben - lépten-nyomon használatos. A hétköznapi szóhasználatban kötött formájú lírai költeményt értünk rajta, függetlenül a műfajtól. (szgá)