Üdvözlet a boncasztal mellől!
Nem vagyok kritikus, irodalomtörténész sem, esztéta is csak félig-meddig, de van szemem, fülem, valamelyes ízlésem és rutinom abban, hogy ha olvasok valamit, kis hibaszázalékkal meg tudom ítélni: jó-e vagy rossz. Előképzettségemnek ehhez szinte semmi köze nincs: ez csak úgy kialakult az idők folyamán, csak úgy magától "jött". Nem mondom, hogy sosem kívántam (volna) az irodalomkritika fősodrába kerülni, de ez a hajó mindig elúszott mellettem.
Miután nyelvi (és olykor nem csak nyelvi) lektorként - javításaimmal, betoldásaimmal és kihagyásaimmal - különböző platformokon régóta keserítettem meg bizonyos kéziratok szerzőinek életét, egyfajta kritikai "coming out"-ot hajtok most végre: ha annyira tudom/érzem, mi (lenne) a jó, akkor nosza!
Első megközelítésben néhány közismert klasszikusról és modern klasszikusról fogom lehúzni a "keresztvizet". Nagy valószínűséggel ezek inkább elemzések lesznek, mint kritikák.
Utána következhetnek majd a kortársak. Mivel szubjektíve "kiválasztott" műveket terítek a boncasztalra - valószínűleg a közepesnél jobb vagy jobbnak ítélt alkotásokkal fogok bíbelődni. Meglesz a dolognak az a nehézsége is, hogy az ember nem tud a saját korán felülemelkedni, sem a saját árnyékán átlépni, így nagy melléfogások is várhatók. Ezért utalok vissza a lap tetején olvasható mottóra: nincs objektív kritika. De érdemes megpróbálni pártatlannak és becsületesnek lenni. Ha így sem születnek jó recenziók és/vagy kritikák ezen a boncasztalon, akkor elsősorban nem a bírált művekben, hanem a kritikus személyiségében, képességeiben és felkészültségében keresendő a hiba. Sapienti sat.
Tisztelettel: Dr.Tulp